Pezsgő harmonikus egység

Ha Urbán Györgyről beszélünk, vagy rá gondolunk, képzeletben elrepülünk a magyar avantgárdba és az ezt fémjelző nevekhez. Olyan művészegyéniségekről van szó, mint például Péri László, Moholy-Nagy László, Huszár Vilmos, Kemény Zoltán, Schöffer Miklós, Viktor Vasarely, akik a nemzetközi művészeti életet alakították és forradalmasították.
       Urbán az a személyiség, aki egészen fiatal korától kitűnt tökéletes képességeivel, gyorsan és korlátlan könnyedséggel fogadta be, szűrte meg és dolgozta fel a magyar és a nemzetközi művészeti történéseket a reneszánsz korától kezdődően egészen napjainkig. Azonban nemcsak ennek a képességnek a birtokosa; a gazdag magyar nyelv és más világnyelvek ismerőjeként játszi könnyedséggel és csodálatos ütemben képes magáévá tenni más népek kultúráját is.
       Mindezek az adottságok és képességek egy olyan személyiséghez vezettek, amely erősen kreatív kifejező erővel bír, mindig újra meg újra időszerűvé válik, mely megmutatkozik alkotómunkájában is.
       Urbán már 19 éves korától kezdve tudatosan élt a birtokában lévő képességekkel és ismeretekkel - ez tükröződik 1955-ben készült önarcképén is, amelyet a sárospataki Urbán György Múzeumban állítottak ki.
       Intelligenciája, kiegyensúlyozottsága, kifinomultsága, önállósága, állhatatossága és a színek, a formák és a kompozíció területén megnyilvánuló képességei áthatják teljes életművét, legyen szó akár olajfestményekről, grafikákról, kollázsokról, üvegből vagy plexiből készült alkotásairól, színes fénycsövekről, két- vagy háromdimenziós alakzatokról.
       Ha az ember figyelemmel kíséri teljes munkásságát napjainkig és hozzáteszi lényét is, akkor az az érzése támad, hogy egy folyamatos, könnyed és harmonikus zenei jellegű mozgás tárul a szeme elé. Derűs természetének játékos erejével úgy bánik, akár egy mágus vagy egy varázsló - egy egészen más világot teremt és tár elénk.
       Urbán számos nemzeti és nemzetközi kiállításon vett részt és ezáltal széleskörű elismertségre tett szert.
Képletesen fogalmazva Urbán György életművét a képzőművészet területén azonos értékűnek tekintem olyan zenei alkotókéval, mint Antonio Vivaldi, akit maga Urbán is nagyra becsül.

Dr. Ingo Glass
szobrász és művészettörténész

Megtestesített viszonyok
Urbán György ezredvégi műveiről

Az elmúlt évezred utolsó századának kilencvenes éveiben született Urbán György-objektek szemlélői számára minden bizonnyal revelatív hatású a pályaképből, a korai alkotásokból eredeztethető azon felismerés, hogy e rendkívül friss szellemiséggel áthatott tárgy-művek megalkotója a realista stíluskörhöz kapcsolódó táblakép-festészet híveként és művelőjeként kezdte megalapozni munkásságát. Az ezerkilencszázötvenes-hatvanas évtizedfordulón az európaitól meglehetősen elszigetelt - de sokszínűségét a társadalmi/politikai-művészetpolitikai nehézségek és gátak ellenére is megőrizni igyekvő - magyar művészetben alkotásaival 1961 óta jelentkező művész kezdetben a hagyományos képtémák - csendéletek, életképek, portrék - megszólaltatója volt. Urbán György aztán az erőteljes festői erényeket tükröztető, de a tradicionális kifejezőeszközökkel élő kép-együttesének megalkotása után, a hetvenes években - a korszak úttörő jelentőségű természettudományos felfedezései által is inspirálva - fordult az elvont kifejezések világa felé. "Mozgás, ritmus, a fény lüktetése, dinamika és expresszivitás: ezek Urbán festői problémái." - írta Németh Lajos művészettörténész professzor a festő új, a korábbi törekvésekkel gyökeres szakítást tanúsító kompozícióiról.
       Nos, a konstruktivizmus és a geometrikus absztrakció, valamint az op art áramlatai által megérintett - és a Bauhaus mestereinek kísérleteiből és műveiből leszűrhető, a korszellemmel átitatott felismerések szintetizálásával - továbbépülő Urbán-munkásság a kilencvenes években messze rugaszkodott a táblakép-festészet ágazatától, e műforma-konvencióitól: művei dombormű-jellegű objektekké, majd olyan térbe szervezett tárgyakká formálódtak, amelyekben a markáns téri hangsúlyok mellett lényeges alkotóelem maradt a színek kifejezőerejére alapozott hatásvilág is. Urbán György nem azért távolodott el a tradicionális festészettől, hogy a hagyományos szobrászathoz érkezzen el. Műveinek alkotóelemei: anyagai és eszközei radikálisan megújítottak voltak, s ugyanígy a képépítő, illetve a mű-konstruáló logikát is új felismerések vezérelték. Falra illeszthető, a megszokott dombormű-aurát erőteljesen kitágító és minőségileg megváltoztató, és a szabad térbe helyezett munkák megalkotása során előszeretettel alkalmazta, alkalmazza az áttetsző plexit, az üveget, a tükörlapokat, a fémeket, a fénycsövet, amelyek összeillesztése révén komplex-szé, erőteljes effektusokkal telítettekké válnak mű-tárgyai; leleményesen, nemegyszer már-már feltárhatatlan metódusokkal veszik birtokba a teret, hatják át körülvevő közegeiket.
       A gömbök - mely elemek kiemelt jelentőségű motívummá emelkedtek az Urbán-munkásságban -, a hengerek, a korongok, a gyűrűk, a csövek, a síkokra vetülő négyzetek és háromszögek látszólag - hangsúlyozzuk: látszólag - áttekinthető konstrukciókká rendeződnek, amelyek józanságát és logikáját meg-megzavarhatják az áttetszőségek, a fekete szín-mélység végtelenbe enyészése által indukálódó illunbrikusságok. A lezártságok és lezáratlanságok, a határok és határtalanságok villódzása, a valószerűségek és illuzionizmusok egyidejű jelenléte következtében mintegy a szabályozottságok és a szabálytalanságok ütköznek, bontakoztatnak ki formai konfliktusokat, a realitás és a misztikum feleselget egymással, ölti magára kölcsön-álruháját. Az intenzív vizuális effektusok, a felfokozott illuzionizmus, a derengő belső fények és a reflexek, a ritmusokat, a zenei hangokat, kompozíciókat asszociáltató formakapcsolódások, a mozdulatlan alkotórészek virtuális mozgáspályán való megindulása, a fekete tompaságában elenyésző és felgyúló egy-egy élénk szín-test a mérhetetlen eltökéltséggel megragadott bizonyosságaink alapjait és tartópilléreit bombázzák szét a geometria rideg, de mégis lírai árnyaltságú, szelíd test-tömeg-tér futamaival: egy kozmikussá tágított rendszer pontosan megtestesített viszonyaival.

Wehner Tibor
művészettörténész